Ez itt egy gondolkodó és érző ember blogja.

Tisztázó

A rosszindulatú pletyka világában élünk

Avagy: Halotta, Irénkém, megint ezek a szemetek...

2017. november 14. - Ra

Állok a postán, várom a sorom. Néni elém tipeg, körbe-körbe néz, lesi, hol rövidebb a sor. Aztán beáll valahova, morog. Mindenkit szid, aki csak a helyiségben van.

Utazom a villamoson, átlagos külsejű, ötvenes utazóhölgy furakodik közém, és a tőlem 2 cm-re álló srác közé. Telefonon karattyol közben, és rámordul a villamosra: Mi a fenének állunk, miért nem megyünk már? 

Majdnem mondom neki, azért, mert egyszerűen csak piros a lámpa. De inkább hallgatok, mert még a végén én leszek céltábla.

Beszélgetek ismerőssel, szidja a rendszert. Szóba jön a fonódó villamoshálózat, mire ő, anélkül, hogy a tekintetét felemelné, vagy, hogy megrökönyödne saját magán, a fondódóra is kígyót-békát... Kérdezem, hogy miért, de ő nem tud válaszolni...

A történetek közös szála az elégedetlenség és dühöngés. Hogy miért ilyen méregzsák mindenki? Mert annyi mindent hall és lát az embertársairól a médiában és egyéb forrásokból, amennyit az előző generációk egyike sem. Mert annyi információnak tűnő (erről lesz szó) maszlagot öntenek ránk a világ és az ország állapotáról, hogy nem vesszük észre azt sem, ami ezek mellett vagy ellenére, mégiscsak működik. Ezzel csak az a baj, hogy a sok dühöngő, harapós ember bántja egymást. A családját, a gyerekeit, saját magát és az idegeneket, akikkel egy országban él, ezzel pedig fenntartja ezt az állapotot.

www_blog_designn_org.jpg

Ha meg akarjuk fejteni, hogy mi itt a baj, akkor nem kell messzire tekintgetni, sem felfelé. Ugyanis nem az a helyzet, hogy a jóisten így rendelte a világvégét, vagy, hogy a pénz és a kapitalizmus maga az ördög, netán a vezetőink mindent elrontottak, és minden borzalmas. Rendben, nem kell azt mondani, hogy jó, ha nem jó. De ne essünk a végletek csapdájába, mert ez az, ami itt törénik.

Társadalmilag már rég sokkal mélyebbnek látjuk a gödröt, mint amilyen, és ilyenformán meg se kíséreljük a gödörből való kimászást. Ezt hívják tanult tehetetlenségnek, és a rendszer áldozataként mások hibáztatása ezen nem segít.

Vegyük észre, hogy egy hatalmas és kifogyhatatlan pletykafolyó célpontjai vagyunk, ami, ha nem figyelünk, elsodor. És hipp-hopp a pokol kénköves bugyraiban találjuk magunkat, még az is lehet, hogy a fonódó villamoson, az iPhone-unkat nyomogatva, mekis kaját falva, épp a kedvesünkkkel találkozva a Király utca egyik éttermében, amit a CSR tevékenységet is folytató cégünnél keresett párszázezer forintos fizetésünkből finanszírozunk.

Természetesen, az is lehet, hogy nem állunk ilyen jól, ezért van okunk szidni a rendszert, hiszen bár régen kint volt a WC a folyosón, már bent van, de nem tetszik a csempe...és lehet, hogy nincs felsőfokú végzettségünk, de annyit akarunk keresni, mint ők, hiszen mi is érünk annyit, és lehet, hogy Provident hitelt vettünk fel, de ez is a rendszer hibája, mi csak jól akarunk élni.

De még azt is el lehet képzelni, hogy nincs hajlék a fejünk felett, és jön a hideg. Elég borzasztó sorsunk van, vagy azért, mert a házastársunk kisemmizett, vagy azért, mert lebetegedtünk, vagy mert valahogy, lépésről lépésre ez megtörtént. S még emlékszünk, milyen volt régen, amikor volt kb 3 db hajléktalanszálló, és sokat nem foglalkoztak velünk. Manapság pedig már rengeteg civil szervezet próbál tenni valamit az érdekünkben.

  • Régen nem voltak éjszakai járatok
  • Nem volt ennyi nappali melegedő
  • Nem volt ennyi ételosztás
  • Nem volt ennyi drogrehabilitáció
  • Nem volt ennyi tanya- és vidékfejlesztés
  • Nem volt ennyi magas színvonalú pszichiátriai gondozó és rehabilitációs központ
  • Nem volt ennyi lelkisegély-szolgálat
  • Nem volt ennyi mentálhigiénés előadás és képzés
  • Nem volt ennyi zenekar
  • Nem volt ennyi klub
  • Nem volt ennyi pályázat zenészeknek
  • Nem volt ennyi páláyzat civileknek
  • Régen nem volt ennyi diplomás, mint ma
  • Régen nem létezett ennyi szakma mint ma
  • Nem volt ennyiféle iskola, és óvoda
  • Nem fejlődött rég ekkora ütemben a város
  • Nem fejlődött így a közlekedés
  • Reégen nem voltak elérhetőek az egészséges és különleges ételek
  • Régen folyattuk a vizet agyba-főbe
  • Régen azbeszttel szigeteltünk
  • Anno nem is vették számításba a gyerekotthonok lakóit
  • Nem kerültek így felszínre a családon belüli vagy munkahelyi abúzusok
  • Régen mindent robotszerűen kellett gyártani a "rendszernek" akár volt haszna, akár nem,
  • Annak idején isteníteni kellett a rendszert és képviselőit
  • Régen semmilyen információ nem szivároghatott be a nem kommunista világból
  • A művészet, a sport és minden csakis a rendszert szolgálta, teljesíteni kellett.
  • A régi egészségtelen életmód miatt sokan lettek betegek, ma már többet tudunk az egészségkárosító anyagokról
  • Korábban nem volt ennyi pénzünk vásárolni
  • Korábban nem ettünk ilyen sokszor az otthonunkon kívül, mert luxusnak számított
  • Régen luxus volt moziba menni
  • Luxus volt banánt enni
  • Luxus volt teavajat enni
  • Téliszalámit enni
  • Paradicsomot-paprikát enni télen 
  • Régen nem volt számítógép, csak a leggazdagabbaknál
  • Régen sokszor kellett cukros-vizes/zsíros kenyeret enni, mert nem volt más
  • Régen nem voltak bicikliutak
  • Régen csak egyféle rizs volt, kb kétféle kenyér
  • Nem voltak ilyen kényelmes tiszta vonatok
  • Még soha nem volt ilyen elérhető az divat, a wellness és a testedzés
  • Régen nem voltunk ilyen szépek
  • Régen nem volt ennyiféle sport a palettán
  • Régen nem lehetett egykönnyen zenét tanulni sem
  • Nem volt Youtube, hogy bármit megtanuljunk, internet, hogy szótárazzunk
  • Régen luxus volt az autó, főleg a "nyugati autó"
  • Régen nem "tudtunk kiugrani külföldre"
  • Régen a gyerekeket nem kezelték annyira teljesjogú emberként, mint ma
  • Régen a tanár megengedhette magának, hogy verje a gyerekeket...

Ezek azok, amikre nem szoktunk valahogy emlékezni, és amiket nem hasonlítunk össze a mai korral. Ellenben ilyen mondatok el szoktak hangzani a szánkból:

  • Régen mindent addig használtunk, amíg tönkre nem ment. Sokkal fenntarthatóbb volt.
  • Régen tiszteltük a szüleinket
  • Régen nem volt ennyi műanyag.
  • Régen a gyereknek az volt a dolga, hogy járjon iskolába, aztán segítséen otthon, aztán később dolgozzon. Ma meg csak a szórakozás
  • Régen a bicikli meg a motor hasznonjármű volt, nem holni divat-dolog
  • Régen sokkal kevesebb játék volt, mégis jól éreztük magunkat
  • Régen mindenkinek volt munkája meg lakása
  • Régen nem kellett állandóan készenlétben lenni, mert nem volt mobiltelefon
  • Régen nem voltak ilyen agyament árak és ilyen alacsony fizetések
  • Régen minden jobb volt
  • Régen vidéken minden jobb volt....

No, ezeket érdemes megvizslatni, mind-mind olyan állítások, amikért a jelenben mi magunk felelünk! Amennyiben ezt tartod követendőnek, cselekedj így, és neveld erre a gyerekedet! Eldöntheted. Ugyanakkor lehet, hogy néhány rózsaszínné pingált múltbéli kép nem pontosan úgy festett a valóságban, mint az emlékekben. Sőt. Érdemes beszélgetni ezekről olyan elfogulatlan emberekkel, akik éltek ebben a korban. Nem lesz nehéz, mert a fenti jelenségek többségéhez csupán 30-40 évet kell visszamenni az időben. Hát nem durva?

Gondoljunk csak bele:

Nemrég, 30-40 éve még tankok mászkáltak Budapesten. Még a szüleinknek dolgoznia kellett - papíron - hogy ne vigyék el őket a dutyiba. A közértekben, boltokban alig párféle árut lehetett kapni. Ha valakinek különlegesebb betegsége volt, nem sok esélye volt az életbenmaradásra. Ha pszichiátriai beteg volt, akkor pláne. Kicsivel ennél is korábban még nem szabadott az utcán összeverődni, mert elvittek a rendőrök. Még korábban simán bejöttek a házadba, elvittek és soha többet nem hoztak vissza. Ez is Magyarország volt, nemrég!

Azt várjuk el saját magunktól, és a mindenkori kormánytól, az egész társadalomtól és Európától is, hogy fogadják el a létezésünket, dicsérjenek meg minket amiért kibírtuk az elnyomást, érezzenek együtt velünk a traumánkban, sajnálatukban segítsenek nekünk ingyen. A mindenkori vezetőink automatikusan legyenek oylanok, mint Mátyás Király, (legalábbis a híre) ha nem úgy muzsikálnak, akkor csak tovább kell az áldozat szerepében ülnünk, nem nagy ügy. Aztán amikor rájövünk, hogy hülyének néztek és kiraboltak minket, akkor választunk egy újabb vezetőt, akitől azt várjuk, hogy pontosan úgy akkor és azokkal az eszközökkel operáljon, amivel mi jónak látjuk, és amikor bebizonyosodik, hogy vagy nem tudjuk értelmezni a cselekedeteit, vagy ártalmasnak tartjuk az országra, akkor kikiáltjuk főellenségnek, és visszasírjuk a régi kizsigerlőinket. Dühösen vágyakozunk a nyugati fizetésekre és jövőképre, miközben szidjuk a Nyugatot, és lenézzük. Dühösek vagyunk a vállalkozóra, akinek pénze van, és autója. Dühösek vagyunk azért, hogy azzal az autóval áll meg a zebra előtt 2 cm-re, bár bocsánatot kér. Dühösek vagyunk, hogy a fiatalok csak telefonálni tudnak, fel se néznek, pedig ők is csak kommunikálnak és játszanak, ahogy bárki annak idején. Dühösek vagyunk, hogy nincs tisztelet, de mi nem tisztelünk senkit, se a gyereket a mobillal, sem a vállalkozó autóst a zebránál. Dühösek vagyunk, hogy szar a gazdaság, de nem fizetünk adót. Dühösek vagyunk, hogy bunkó a pénztáros, de mi is bunók vagyunk a vevőinkkel....Dühösek vagyunk, de csak rázzuk az öklünket, és szórjuk a szitkot, továbbítjuk a mérget. Dühösek vagyunk, de ez nem is igazi düh, nincs benne energia. Csak elégedetlenkedünk, és ez már függőség. Ez már identitás.

Mit lehetne tenni? Szerintem a fenti monológban benne van a válasz. 

Először is a pletykákat hagyni, hadd folyjanak, nem kell velük törődni. Ha észrevenné a média, hogy kelendőbb a pozitív hír és a szép szó, akkor azt sulykolná. Soha ne feledjük el, hogy a média szintén nem a sátán. A média etet minket, de mi vagyunk azok, akik esszük. Mindig. Ne keresd a pletykát, ne élvezd az újabb botrányt, keseregnivalót, hogy etesd az elégedetlenkedési vágyad. Akármilyen politikai nézeted is van. Már így is tudsz elég ilyen infót, nem kell több. Ez a te felelősséged.

El kell kezdeni változtatni. Saját magunkon. A viselkedésünkön, a kommunikációnkon. Az érzelmeinket és a fájdalmainkat kezelni. A társadalom olyan, mint egy ember. Ha a társadalom traumatizált, személyiségzavaros, mert elnyomták, kényserítették, és közben nem tudott kifejlődni a felnőtt "én" akkor ezt úgy kell kezelni, ahogy egy embernél kezelnénk: terápiával, szeretettel, képzésekkel. Tehát

  • foglalkozni kell az elégedetlenségünk valódi okaival, és nem elnyomni vagy mások felé hárítani, hanem feloldani azokat, és higgadtan érvényesíteni a jogainkat
  • törődéssel kell körülvennünk magunkat és elfogadással, hogy egészséges méltóság és magabiztosság épüljün ki bennünk, így képesek leszünk tiszteletet adni másoknak
  • és a bizonytalanság és félelmek orvoslására képeznünk kell magunkat, hogy tudjuk, hol, miben csücsülünk, és merre van a kiút. 
  • segítséget kérni abban, ahol elakadtunk

Tehát, aki teheti, egyénileg kezdjen hozzá ehhez az amúgy csodálatos úthoz, és enjen el az összes fellelhető ingyenes vagy fizetős pszichológiai és mentálhigénés képzésre, kezdjen terápiába, lépjen a magánéleti válságaiban, álljon ki magáért a munkahelyén, tegye le a függőségeit, kérjen segítséget szakemberektől, rendezze a kapcsolatait a haragosaival, és döntse el, hogy a dühöngő igazságosztás helyett az "önmagáért való egészséges kiállás kellő elfogadással és tisztelettel" lesz az ő pedagógiája.

Tudom, hogy mindeközben ott a nagybetűs élet, de az mindig is ott lesz. Nem szabad megijedni, ez az út tényényleg változáshoz vezet.

Ha képesek lennénk egyenként ebben az irányban lépéseket tenni, akkor lehetne valódi összefogás és valódi fejlődés, országos szinten. Jó lenne, ha Magyarország egyetlen ember lenne, akkor csak "neki" kéne a fentieket megvalósítania, és kész, mindenki hátradőlhetne.

De a magyar társadalom, az ország nem egy személy. Minden magyar ember alkotja. A társadalom mi vagyunk. Cselekedjünk magunkért.

Mondjunk egymásról jó híreket, meséljünk a hasznos dolgokról, örüljünk egymás sikereinek, és annak, ha fejlődik velünk a világ!

Szerintem.

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztazo.blog.hu/api/trackback/id/tr8913275361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Treff Bubi 2017.11.15. 17:30:40

Mondjuk a fonódó tényleg nagyon idegesítő, ahogy a reggeli csúcsban percekig álldogálnak a villamosok a Móricz előtt:)

agarik 2017.11.15. 17:32:00

2. Lista:
------

Régen nem voltak éjszakai járatok - és ha tőlem függ ma sem lenne, mert nem volt beleszólásom. Persze örülök neki. Persze nem a fideszkdnp érdeme, náluk ugyebár a járatmegszüntetések, járatritkítások, járatleállások dívnak.
Nem volt ennyi nappali melegedő - a fideszkdnp alatt megint egyre kevesebb van
Nem volt ennyi ételosztás - l. fent
Nem volt ennyi drogrehabilitáció - l. fent
Nem volt ennyi tanya- és vidékfejlesztés - l. fent
Nem volt ennyi magas színvonalú pszichiátriai gondozó és rehabilitációs központ - a Lipótot is bezárták
Nem volt ennyi lelkisegély-szolgálat - l. fent
Nem volt ennyi mentálhigiénés előadás és képzés - l. fent, a mocskosciviljei
Nem volt ennyi zenekar - nem volt?
Nem volt ennyi klub - nem volt?
Nem volt ennyi pályázat zenészeknek - kit érdekel?
Nem volt ennyi páláyzat civileknek - Soros
Régen nem volt ennyi diplomás, mint ma - Soros
Régen nem létezett ennyi szakma mint ma - ja, mert a bal-cipő-árús más szakma ma papíron mint a jobb-cipő-árús
Nem volt ennyiféle iskola, és óvoda - A Párt alatt ezeket is bezárják
Nem fejlődött rég ekkora ütemben a város - a Párt alatt hanyatlik
Nem fejlődött így a közlekedés - l. fent
Régen nem voltak elérhetőek az egészséges és különleges ételek - a Párt alatt megint nem azok
Régen folyattuk a vizet agyba-főbe - alig hiszem. Messze volt a kút.
Régen azbeszttel szigeteltünk - És?
Anno nem is vették számításba a gyerekotthonok lakóit - ma sem teszik
Nem kerültek így felszínre a családon belüli vagy munkahelyi abúzusok - ma is eltusolják
Régen mindent robotszerűen kellett gyártani a "rendszernek" akár volt haszna, akár nem - pont mint ma
Annak idején isteníteni kellett a rendszert és képviselőit - pont mint ma
Régen semmilyen információ nem szivároghatott be a nem kommunista világból - fideszmédia
A művészet, a sport és minden csakis a rendszert szolgálta, teljesíteni kellett - ma már teljesítenie sem kell
A régi egészségtelen életmód miatt sokan lettek betegek, ma már többet tudunk az egészségkárosító anyagokról - Pártunk alatt nincs pénz elkerülni abajt
Korábban nem volt ennyi pénzünk vásárolni - 28,000 + kecske
Korábban nem ettünk ilyen sokszor az otthonunkon kívül, mert luxusnak számított - ma már otthonon belül sem eszünk
Régen luxus volt moziba menni - ma megint az
Luxus volt banánt enni - ma luxus almát. És?
Luxus volt teavajat enni - nem eszek vajat
Téliszalámit enni - ma is luxus. Régen is útáltam.
Paradicsomot-paprikát enni télen - Ma egész évben semmi mást.
Régen nem volt számítógép, csak a leggazdagabbaknál - régen nem volt számítógép
Régen sokszor kellett cukros-vizes/zsíros kenyeret enni, mert nem volt más - ma már az sincs
Régen nem voltak bicikliutak - ma meg használhatatlanok
Régen csak egyféle rizs volt, kb kétféle kenyér - az áron kívül van különbség?
Nem voltak ilyen kényelmes tiszta vonatok - és ilyen balesetveszélyes, lassú, koszos vonatok sem
Még soha nem volt ilyen elérhető az divat, a wellness és a testedzés - cikkóra fizetése átlag fölött, mi?
Régen nem voltunk ilyen szépek - cikkíró beszűkült
Régen nem volt ennyiféle sport a palettán - mindegy mekkora az étlap ha nem futja a fogásokra
Régen nem lehetett egykönnyen zenét tanulni sem - faragjál magadnak nádsípot
Nem volt Youtube, hogy bármit megtanuljunk, internet, hogy szótárazzunk - u2bról nem tanulunk, ellenben szótárral szótáraztunk!
Régen luxus volt az autó, főleg a "nyugati autó" - ma is az
Régen nem "tudtunk kiugrani külföldre" - migránshajlamaid vannak?
Régen a gyerekeket nem kezelték annyira teljesjogú emberként, mint ma - hja. 12 évesen nyilván simán tud szavazni, 14 évesen meg hagy dugjon akivel akar felvilágosítás nélkül is!
Régen a tanár megengedhette magának, hogy verje a gyerekeket... - ma a gyerek engedhetni meg magának hogy verje a tanárt. Mennyivel jobb?

agarik 2017.11.15. 17:32:03

Jó hír: tudjuk mi a probléma.
És nem, a probléma nem az hogy "bezzegazénidőmben".

- Mert lehet hogy régen "elvittek a sittre ha nem dolgoztál" - de volt munka. Most nem kell dolgoznod - de nem is tudsz.
- Nem, nem várjuk hogy dícsérjenek mert tűrjük az elnyomást. De egyedül nem tudunk mit tenni az elnyomás ellen. Hacsak nem ragadok fegyvert és merénylem meg személyesen Pártunk és Kormányunk tagjait.
Látjuk hol a kiút: ha a jogászok, a rendőrség, a katonaság VAGY akár valami nemzetközi intézmény (Brüsszel, Hága, akármi) fogná magát és végezné a dolgát: eltávolítaná a nyilvánvaló jogsértőket. Azaz elvihetik gyakorlatilag az EGÉSZ PARLEMENTet. Mert aki nem bűnös tettleg, az bűnös hallgatásával.

Most lássuk a cikk listáit:

1. lista:
------

Régen mindent addig használtunk, amíg tönkre nem ment. Sokkal fenntarthatóbb volt. - Ezt nem mondjuk, hülye aki felhozza. A dolognak az erőforrások és a termelés fenntartható fejlődéséhez van köze. Egyébként ma pláne addig használjuk a dolgokat amíg tönkre nem mennek - rövidebb az élettartama a dolgoknak, és a "dobd el, vegyél újat" a gyártói koncepció. Alternatíva meg vagy nincs, vagy lehetetlenül drága, vagy lehetetlenül bonyolult a gyártás.
Régen tiszteltük a szüleinket - Régen se, illetve ma is. Amúgy az öregek folyton ezen panaszkodnak mióta élőlények léteznek, szóval hagyjuk.
Régen nem volt ennyi műanyag. - Régen nem volt műanyag.
Régen a gyereknek az volt a dolga, hogy járjon iskolába, aztán segítsen otthon, aztán később dolgozzon. Ma meg csak a szórakozás - Ki az a demagóg marha cikkíró aki ilyet leír?
Régen a bicikli meg a motor hasznonjármű volt, nem holmi divat-dolog - Többségében ma is haszonjármű, de tessék már mondani, Harley Davidson?
Régen sokkal kevesebb játék volt, mégis jól éreztük magunkat - Biztos? Szerintem régen nem tudtad hogy nem érzed jól magad. A gond inkább ott van hogy ma már nincs kivel játszani. Mert nincs hol és nincs mikor játszani valakikkel. Bocs,de nem én egyénileg számoltam fel a kultúrházakat, közösségi tereket. Nem én építettem a közparkra fegyveres kényszerítésre 72 km-re a határtól határőrséget.
Régen mindenkinek volt munkája meg lakása - Ez így van. Most egy lakás havi 70-90,000 alsó hangon (lakbér + rezsi), kifizetve 15-20millió. Ezt kéne havi 50,000 nettóból kigazdálkodni. Margit, maga nooooormális?
Régen nem kellett állandóan készenlétben lenni, mert nem volt mobiltelefon - Kösz, ki tudom kapcsolni a mobilt.
Régen nem voltak ilyen agyament árak és ilyen alacsony fizetések - Ez így igaz. Kezdetnek a minimálbér nem lehetett kisebb a létminimumnál. Ma a minimálbér a FELE a létminimumnak. Összegtől és áruválasztéktól függetlenül.
Régen minden jobb volt - Nem volt.
Régen vidéken minden jobb volt.... - Ez igaz. De mivel a kormányzati hozzáállás szerint "vidéken olcsó élni, nem kell nekik biztosítani a minimálbért sem", ami hozzáállást egyénként nem tudtunk befolyásolni (volt itt sok kormány, mind ugyanezt az idiotizmust tolta), a következmény az volt hogy vidékre nem jutott el az El Nem Költhető Pénzhányad, ami miatt a vidék durván lecsúszott fejlődés helyett.

croc 2017.11.15. 17:32:04

(lehet úgy is cslekedni magadért, hogy bepakolsz egy bőröndöt és akkor kicsit gyorsabban lesz neked jó)

szép ez az írás egyébként, de csak nagyon kevés emberre igaz
egy nagyon egyszerű példát kiragadva: a mozi, a wellness meg a vendéglő a magyar lakosság elsöprő többségének most is luxus, diplomásoknak is, ha neked nem, akkor te a szerencsés kevesek egyike vagy de ebből ne általánosíts, hogy akkor mindenki így él.

és én személy szerint egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a gödör nem olyan mély, mint amilyennek látszik

ettől függetlenül szép elképzeléseid vannak, jó lenne megvalósítani (csak a több millió koldusszegény ember nem biztos, hogy vevő rá.)

fénycsepp 2017.11.15. 17:32:06

Frusztráltak az emberek, es nem néznek elégszer felfelé, értsd mindig a negatívumot veszik észre. Nem néznek elégszer lefelé se, elfelejtik, hogy volt (lehetne) sokkal rosszabb. Mo. egy viszonylag stabil ország, nincsenek természeti katasztrófàk, háború és diktatúra. Nem kell állandóan felülről várni a megoldásokat, kezdeményezéseket es változásokat. Nem jon a villamos, helyette 10 percet kell várni a pótló buszra, máris lincshangulat támad a Bosnyakon :)

2017.11.15. 17:32:07

30-40 éve már nem mászkáltak itt tankok.
Olcsón vehettünk kaját, igaz nem volt ekkora választék. A fonódóval meg az a baj hogy egy csomó pénzbe került, de azért a 86-os gyorsabb volt.
Mint ahogy pl. a Pécs-Bp intercity is gyorsabb volt 1995-ben mint ma.
A vállalkozók jórésze meg tisztességtelenül gazdagodott meg ezért haragszunk rájuk, és jellemzően ők fizetnek zsebbe nem a multi.
Szóval van azért némi barokkos túlzás az írásban.

FayRodisz 2017.11.15. 17:32:08

A "régen nem volt" felsorolásodon erősen látszik a fideszpropaganda hatása, és az, hogy bőven a "rendszerváltás" után volt az első eszmélésed.

"Nemrég, 30-40 éve még tankok mászkáltak Budapesten"

Arany középút, azaz 1982. Valamit nagyon benéztél, pl. azt, hogy hittél a hazug fideszpropagandának, de 1982-ben max. éjjel egyik laktanyából a másikba szállítás miatt kóválygott tank pesten, max. ötévente egyszer. Csak, hogy tisztában légy a valósággal, az utolsó tank ami itt mozgott az is a fidesz randalírozásához köthető és erős csoda, nem gázolt halálra ártatlanokat az az idióta aki mint tudjuk életszerűen a zsebében 30 kilós aksivalmegy rendezvényre. Viszont azt se feledjük, hogy az utóbbi évek hozománya orbán magánhadseregének a csapatszállítós főleg erődemonstrációs célzatú felvonulgatása lassan már minden hétvégén.

A többit említeni sem érdemes, akik éltek akkor és tisztában vannak a valósággal azok majd megteszik szinte az összes ponttal kapcsolatosan. (Már ha ki mered tenni, mint tudjuk az igazság fájdalmat okoz a fajtádnak ha számodra kellemetlen amit megtudsz belőle.)

bontottcsirke 2017.11.15. 17:32:09

Ez azért van, mert a világ legtökéletesebb országával vagyunk szomszédosak, ahol-láss csodát-működnek a dolgok. Komoly szabályrendszerek vannak, az emberek figyelnek egymásra, de legalábbis normálisak. A szolgáltatások színvonala megfelelő és sorolhatnám még. Aki tajparasztként kimegy még arra is rakódik kultúra mert mindig van mit tanulni.

De ebben a reggeli köpettel vegyített proletár urambátyám rendszerben, ahol a felső százezer jókat röhög a markába és háromméteres betonkerítéssel elvágja magát a flexelő, pitbullatartó, szöszmöszmackós sportkipufogócsöves baromtól , nem sok jó dolog van.

Ra 2017.11.15. 19:07:35

Kedves Kommentelők, itt olvasható a válaszom, ha valaki szeretné elolvasni. tisztazo.blog.hu/2017/11/15/valasz_a_kommentekre_913