Ez itt egy gondolkodó és érző ember blogja.

Tisztázó

Amit a pszichológiáról feltétlenül tudni kell

2017. november 09. - Ra

Rengeteg tévképzet kering a pszichológiáról, pszichológusokról a szájhagyományban. Többen valamilyen oknál fogva össze is keverik a pszichológiát a pszichiátriával, s ami még furcsább: a spirituális tanokat a pszichológiával.

believe.jpg

Kezdjük rögtön a hiedelmekkel. Ezeket a mondatokat személyesen hallottam azoktól, akikkel a témáról beszélgettem. Ezezkre igyekeztem érthető és ideillő válaszokat írni, melyek egy észét szakirodalomból idézem, másik részét saját tapasztalatok és tanulmányok ihlették.

  • A pszichológia nem tud semmit, csak hablatyolnak össze-vissza mindenről, de semmi értelme..

A fogalmak, melyeket (a pszichológia) bevezetett a viselkedés magyarázatának érdekében, ugyanakkor elsőközelítésben teljesen idegenek a laikus számára. Ez azóta is gyakran így van a tudományos lélektanban, s a tény, hogy emberi ügyekről egy a laikus számára első hallásra érthetetlen nyelven beszél, sokszor ellenállást vált ki a pszichológiával szemben.

A lélektanban valójában szinte kivétel nélkül minden elmélet, modell, sőt fogalom meglehetősen bonyolult, elvont előfeltevéseken, előfeltevések egész rendszerén nyugszik. A „tálalás” egyszerűsége nem szabad, hogy elfeledtesse velünk az elméletek mögött álló gondolatrendszerek összetettségét.

/Pszichológiai Alapismeretek, Oláh Attila/

Tehát itt két dolog is megjelenik, az egyik, hogy nagyon bonyolult a jelenségek leírása, mivel a jelenségek maguk is bonyolultak. Másrészt pedig lehet ezt nagyon is egyszerűsítve tálalni, de akkor viszont felszínesnek tűnhet a megfogalmazás, és a hétköznapi ember is csak legyint, hogy hiszen ezt már a nagymama is tudta. Ezért van, hogy nem teheti meg egy tudományág sem, hogy a hétköznap nyelvén fogalmazza meg a mondanivalóját, mert akkor pont az vész el belőle, amit a tudomány felfedezett: a jelenségek részletes, hosszas megfigyelésére alapuló megállapításnak az ereje.

  • Nem bírom a pszichológusokat, azt hiszik, mindent tudnak, pedig semmivel sem többet, mint bárki más. Nekem megvannak a magam válaszai.

A tudományos lélektan gondolkodásmódja azért is lehet furcsa a kívülről érkezőnek, mert bizonyos értelemben mindnyájunkkal velünk születik egy „naiv pszichológus.” Noha írásos emlékeink csak néhány ezer éves múltunkat tükrözik, szinte bizonyos, hogy a viselkedésről és a lelki folyamatokról, az elméről való gondolkodás és beszéd kezdetei valahol az emberi faj kiemelkedésének homályába vesznek. Minden általunk ismert, s ebből a szempontból vizsgált kultúrának – legyen az írásos vagy írással nem rendelkező – fontos elemét képezi ugyanis az úgynevezett naiv pszichológia, vagy népi pszichológia. A hétköznapi emberek minden kultúrában természetes módon használnak olyan kifejezéseket, tesznek olyan megnyilatkozásokat, amelyek lelki folyamatokra vonatkoznak és a viselkedést e lelki folyamatokból magyarázzák.

Amikor naiv pszichológiáról beszélnek a pszichológusok, arra gondolnak, hogy az ilyesfajta kifejezések használata mögött a hétköznapi emberek fejében is ott van egy pszichológiai elmélet, egy rejtett feltételezésrendszer, ami alapján egymás viselkedését értelmezik. Mindnyájan lépten-nyomon
alkalmazzuk naiv pszichológiánkat, noha nem is tudunk létezéséről, s valószínűleg így van ez, amióta az emberi faj kialakult (Carruthers & Smith, 1996; Kiss, 2005). Nem triviális tudás ez: igen absztrakt és összetett képesség, amelynek elsajátítása igen korán megkezdődik az emberi fejlődésben (l. e könyv kognitív fejlődéssel foglalkozó fejezetét), s a hétköznapi életben rendkívül fontos szerepet tölt be a társas helyzetek és társas cselekvések összehangolásában.


Bizonyos értelemben azonban nehezíti is a tudományos lélektan dolgát: laikusként mintegy „ösztönösen” az érdekel bennünket, mit érez, gondol, akar stb. a másik. Korántsem biztos azonban, hogy ezek a jó kérdések a tudományos lélektan számára is, amely, mint már beszéltünk róla, a hétköznapinál pontosabb, részletesebb és biztosabb alapokon álló megismerésre törekszik. A „velünk született pszichológus” nem feltétlenül segíti, sőt, időnként bizonnyal akadályozza a tudományos lélektan dolgát.

 /Pszichológiai Alapismeretek, Oláh Attila/

 

  • A pszichológia nem tudomány, állandóan változtatnak rajta, és különben is csak találgatnak.

A tudományos pszichológia kialakulása után számos országban különböző pszichológiai elméletek, irányzatok jöttek létre. Minden pszichológiai elméletnek a végső célja ugyanaz: közelebb kerülni az emberi viselkedés megismeréséhez és megértéséhez. Az elméletek közötti különbségek elsősorban abban állnak, hogy más és más oldalról közelítenek az emberi viselkedéshez. /Forrás/

A tudomány, pontosabban: a természettudományos gondolkodásmód célja mindig az, hogy magyarázatokat találjon a megfigyelhető jelenségekre, s olyan fogalmakat alakítson ki, amelyek segítenek számot adni arról, miért történnek a dolgok éppen úgy, ahogyan, s nem másképp. A tudományban csak akkor tartunk meg egy fogalmat, ha hasznosnak bizonyul, ha segítségével magyarázatokat állíthatunk elő. A természettudományos gondolkodásmód ugyanakkor igyekszik független maradni minden külső befolyás alól.


Igyekszik megfelelni annak az önmaga elé szabott követelménynek, hogy sem a tudományos céllal folytatott adatgyűjtést (megfigyelést, kísérletezést, stb.), sem a fogalomalkotást, sem az elméletek kialakítását nem befolyásolhatják – elvileg – politikai érdekek és nézetek, vallásos tételek, hétköznapi megfontolások, babonák, nemzeti, etnikai vagy egyéb elfogultságok, azaz semmi, ami tudományon kívüli szempont (l. pl. Leahey, 1992).

/Pszichológiai Alapismeretek, Oláh Attila/

Tehát attól, hogy változik, fejlődik egy tudomány, még hiteles. Mi több: attól hiteles igazán. A tudománynak kitűzött célja, hogy fejlődjön. Ahogy a sport-, az orvostudomány, úgy a természettudományok is, a technika és az emberi megiemerőképesség és komplexitáslátás fejlődik, úgy óhatatlanula tudomány is. Ennek köszönhető minden, ami ma körülvesz minket. Tehát ez nem ellenérv, hanem érv a pszichológia tudományos megfeleltethetősége mellett.

  • Minek pszichológia, nem jó az semmire.

A pszichológia fő törekvése közelebb jutni az emberi viselkedés megismeréséhez és megértéséhez. A pszichológiai tudás segítheti önmaga, környezete, és általában az emberi viselkedés jobb megértésében, a mindennapokban és a  munkája során egyaránt.

A pszichológián belül különböző területek jöttek létre, melyek egy-egy pszichológiai kérdéskör mélyrehatóbb vizsgálatára és kutatására vállalkoznak, valamint olyan alkalmazott területek is megszülettek, melyek más tudományoknak segédkeznek a pszichológiai ismeretekkel, kifejezetten az adott tudományra szakosodva. Elsőre talán túlzásnak tűnik az a kijelentés, hogy a pszichológiának mindenütt van létjogosultsága, ahol az emberi tényező jelen van, de tárgyát tekintve ez érthetővé válik. Éppen ebből fakadóan a pszichológiának nagyon sok alkalmazott területe létezik és még további alkalmazott területek kialakulására is számíthatunk. (pl.: a számítástechnika fejlődésével kapcsolatban). /Forrás/

A pszichológiát napjainkban is sokan azonosítják a gyógyító szakmában foglalkoztatott pszichológusok tevékenységével. A pszichológia viszont nem kizárólagosan az emberek lelki jólétével foglalkozó gyógyító tudomány, hanem az emberekre jellemző mindennemű folyamatok megértésére törekvő diszciplína is. A terápiás szakma csak egyetlen része annak, ahol a szakképzett pszichológus elhelyezkedhet. A pszichológia aktív kutatói szerepet vállal olyan kevésbé közismert területeken is, mint például a humanoid észlelés (látás, hallás, tapintás, stb.) tanulmányozása, a tanulás és emlékezetörvényszerűségeinek feltárása, a nyelvelsajátítás folyamatának leírása, a matematikai gondolkodás megértése stb. /Wiki/

  • A pszichológusok csak begyógyszereznek, meg leszedálnak.

A pszichológus nem pszichiáter. Tehát még ha akarna, sem tudna leszedálni, mert nem ír fel gyógyszert. Továbbá a pszichiáter feladata az, hogy például a krízises állapotú, elmezavarban szenvedő, és az ön- és közveszélyes embereket stabilizálja, életképes és lehetőleg önellátó állapotba hozza. Ha ezzel valaki nincs tisztában, az nem gond, mert az jelentheti azt is, hogy ő ennyire távol áll ettől a problémától. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy a pszichiátria tudománya és intézménye nélkül nagyon sok problémánk lenne. Erről sokat tudnak mesélni olyan emberek, akik a pszichiátria feladatait közvetlen közelből látják. 

  • Én is ugyanezt csinálom, csak én a jósnál, prána nadisnál, és a kineziológusnál. Ugyanezeket mondják.

Ez azért félrevezető, mert azok az emberek, akik bármilyen, pszichológiában használatos vagy azon alapuló módszerrel, de nem pszichológusként "lélekbúvárkodnak" ,azok:

- hozzá nem értő módon használnak pszichológiai fogalmakat, téves és merész diagnózist állítanak fel

- felszínesen és érdek-alapon és rosszul alkalmazzák még azt a csekély téves, és hiányos ismeretet is, tehát a "módszerük" tele van félrevezetéssel.

- az emberek hiszékenységére alapoznak, és manipulálnak

- előszeretettel degradálják a tudományos alapú gyógyítást

- ártani viszont tudnak, akár azzal is, hogy távol tartják a gyógyulni vágyót a valódi segítségtől

Tehát: Nem, nem ugyanazt adja egyik ilyen szolgáltatás sem, mint bármelyik pszichoterápiás módszer. Attól, hogy bizonyos konyhapszichológiai mondatok ezektől az emberektől is elhangzanak, még nem értenek sem a lélekhez, sem a fizikai problémákhoz, és nem tudnak gyógyítani.

  • Nem hiszek a pszichológiában, nekem nem segít. Szerintem mindenkire más hat. 

A pszichoterápia és a pszichológia nem ugyanaz. A pszichológia az emberi lélek működését tanulmányozó és leíró tudomány. Ha azt mondod, nem hiszel benne, az olyan, mintha azt mondanád, nem hiszel a kardiológiában, sebészetben. Mi magunk is a pszichológia törvényszerűségei szerint működünk, legfeljebb nem tudunk róla. De attól, hogy nem volt még tapasztalatunk a pszichológiával, vagy pszichoterápiával kapcsolatban, még nem szabad leírni egy egész tudományt.Továbbá a pszichológia legitimitása és megalapozottsága nem hit kérdése. Ha valaki nem "hisz" a saját lelkével foglalkozó diszciplínában, ez akkor is jelen van, ugyanúgy, ahogy az orvostudomány, vagy természettudomány.

Érdemes tehát nyitottabbnak lenni, és ha szükség van rá, készségfejlesztésbe, terápiába kezdni.

A terápiás módszerek tárháza olyan nagy, mint ahány féle ember és személyiség létezik. Tehát ha valaki elmegy egy rendelésre, és azt mondja egy idő után, hogy ez nem neki való, az több okból lehetséges, például: 

1. Nem tud/akar együttműködni a módszerrel / terapeutával / szituációval

2. Nincs megfelelő (lelki)állapotban a terápiához

3. Nem azzal a módszerrel dolgoznak (még) amivel hatékony lenne

4. Nem alakul ki megfelelő kapcsolat a terapeutával.

Mindegyik ponton lehet segíteni, az a kérdés, hogy mennyire akarja az illető a változást, a segítséget.  Olyan nincs, hogy mindenkire más hat. Olyan van, hogy az egyén nem hajlandó egy komoly önismereti úton megküzdeni a családi és egyéb hozadékokkal, saját berögzült mintáival, és ezért másik utat szeretne keresni. Vagy, könnyebben azonosul egy olyan valódi vagy ál-módszerrel, ami nem kíván meg aktivitást, önreflexiót, önuralmat, vagy elhatározást.

Olyan is van, hogy valaki most, még, ebben az életszakaszában, állapotában nem akar terápiát. (Nem mer szembesülni súlyos traumákkal)

Ilyenkor érdemes elmondani ezt a terapeutának, aki tud javasolni más módszereket, akár másik intézményt vagy szakembert. 

De ez egy döntés. Ez nem hatás-nem hatás kérdése. Az a fontos, hogy legyen meg az a tudás, hogy a pszichilógia, a terápia nem kerülendő, nem kell félni tőle, és bármikor el lehet kezdeni.

Ha ezek után rászánod magad egy terápiára, akkor ne a fehérköpenyes SZTK pszichológus jusson csak eszedbe, (akivel semmi gond egyébként) mert szerencsére nem a 80-as években élünk, már elérhetőek alapítványi és egyéb megoldások is, ahol jófej, közvetlen, tapasztalt szakemberek dolgoznak.  Két példa:

Nap-kör alapítvány

LEA - Lelki Egészségvédő Alapítvány

Mai leckénknek itt vége, legközelebb újabb érdekes és hasznos témával jövök!

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztazo.blog.hu/api/trackback/id/tr9913200705

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.