Ez itt egy gondolkodó és érző ember blogja.

Tisztázó

Ki is vagyok én?

2017. szeptember 27. - Ra

Ha már elindítok egy blogot, gondoltam, bemutatkozom.

Egyébiránt elég furcsa úgy írni, hogy fogalmam sincs, kik fogják olvasni a soraimat. Nincs konkrét célszemély, nem tudom úgy idomítani a szavakat, hogy mindenkinek ugyanazt jelentsék, mindenki számára elfogadhatóak legyenek, vagy tetsszenek. Ez a tény viszont reménytelinek ígéri azt a törekvésemet, hogy egyáltalán, soha, semmilyen körülmények között ne akarjam kiszolgálni más emberek elvárásait arra nézve, hogy ki is legyek én valójában. Szerencsére itt ezt meg is tehetem, és remélem, hogy a Kedves Olvasó is megszavazza nekem a bizalmat.

Tehát, ahogy fent utaltam rá, lesz itt szúrós, szőrös, csillámporos, bicskanyitogatós, érzelgős mindenféle, attól függően, hogy ki milyen szemüvegen keresztül olvas. Egy biztos: a témák tárháza kimeríthetetlen, és belőlem táplálkozik.

Az apropó:

Nemrégiben felfedeztem, hogy annyi, de annyi minden történt már velem, hogy valószínűleg ennek köszönhetően tele vagyok érzésekkel, gondolatokkal, amiket nem tudok megfelelően kifejezésre juttatni. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül, de véleményem szerint az vetemedik blogírásra, akire az előbbiek igazak, és nem mellesleg írni is szeret, és ideje is volna. Ehhez még azért hozzá jön némi kritérium, ami alapján várhatóan érdemes is lesz olvasni és követni ezt a blogot.

Ez pedig nem más, mint a hitelesség, a sokféle nézőpont és az elfogulatlanság. Az kevés lenne, ha azt írnám le ezerféleképpen, hogyaszongya: "A boldogság kulcsa a kezedben van." Mert hát ezt már tudjuk, ugye, ráadásul a kulcs hollétéről és a megtalálásához vezető útról csak esetlen találgatások vannak.

Ja...köszi. És?

Én inkább olyan témákról írnék, amik a fentihez hasonló mondatok alatt húzódnak meg, mint ahogy egy díszes csomagolás alatt a lényeg

Jelenleg egy hosszú átalakulásnak a kilábaló fázisában járok, ami korántsem fájdalommentes.  Az életem viszont bővelkedik történetekben, örömökben, és kalandokban is, belőlük építkezik a blogom, róluk fogok mesélni egy-egy téma kapcsán.

A teljesség igénye nélkül, ezeken vagyok túl:

- Kifejezetten sírnivaló gyerekkor

- Hátborzongatóan ijesztő kamaszkor

- Szerencsésen ambivalens fiatal felnőttkor

Amiben éppen nyakig benne vagyok, az pedig a

- Mérhetetlenül önreflektív felnőttkor 

Kezdődjék hát a fejem kiürítése, és remélődjék, hogy az idő közben majdan újratermelődő mondanivaló jellegében, hangulatában már pozitívabb lesz. Bár, ki tudja, lehet, hogy nincs ezzel baj. ;)

 

Képek: hup.hu; wordpress.com

A bejegyzés trackback címe:

https://tisztazo.blog.hu/api/trackback/id/tr2112904500